Tizenegy plusz egy – élmények a tavalyi mélyítőről

2020-05-22 17:05:18 -

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Ki emlékszik arra, mit csinált egy évvel ezelőtt? Május 10-én. Jószerivel senki. Nekem van emlékem róla. Cursillósoknak szervezett mélyítő összejövetelen voltam, Tahiban, a Szív Lelkiségi Központban. Micsoda élmény volt, máig kísér.

Mint az év talán legjobb emléke. Pedig volt emlék bőven 2019-ben. Biztos volt benne első helyezett. De ha nem ezt tenném az első helyre, azt az eszem mondaná. A szívem, hogy tényleg így döntene-e, az már más kérdés. Hadd írjak nektek róla. Szerintem lesz benne számotokra is megszívlelendő. Most járvány van, és tiltások. Micsoda csapás, hogy idén májusban nem szervezhettek cursillo mélyítőt. Nem csak kenyérrel él az ember, mondta Jézus. Egy jól sikerült cursillo mélyítőnek tápláló, éltető hatása van. Ezért hála a szervezőnek (név szerint én Korai Szandit tudom, ha más is volt mellette, név nélkül is, áldja meg Jézus, külön ezért a szervezésért). És köszönet Kiss József atyának a levezetésért. A fáradozásáért. Számtalan teendője mellett ő is, remélem egy külön áldást alkalomadtán Jézustól kap. Remélem, amint lehet, azonnal szervez valaki újra mélyítőt és ezek a májusi mélyítők velünk maradnak minden évben.    

Első tapasztalat

Tavaly májusban az időjárás hideg és esős volt. Májusi meleg helyett inkább őszi hűvösséget hozott. Erős, viharos széllel. Ezt mondta minden időjárás előrejelző. Érthetetlen módon valószínűleg ez befolyásolta a részvételi kedvet. Azért érthetetlen,  mert abban a nagy házban van elég hely, ezért az időjárás nem kellene, hogy komoly befolyásoló tényező legyen. 21 jelentkezőből 11 ember jött el. Szomorú, mert nem tudják, miről maradtak le. Viszont aki eljött, az megtapasztalhatta a 11 plusz 1-et. Önkéntelenül is ez a gondolat támadt bennem, Jézus a 11 apostollal. Mi a tapasztalat? Te csak tedd meg az első lépést, vagy ami tőled telik, a többit Jézusra bízhatod, ha ő látja, hogy segíteni kell, majd segít. És mindenre kiterjed a figyelme. Valóban, az időjárás előrejelzők nem tévedtek, volt viharos szél, eső, hideg az országban. De ott, ahol mi voltunk, szebb időt kívánni sem kellett. Messziről hallottunk égdörgést, villámlást, mindent. De a háznál és a kertben semmi hideg sem volt. Legfeljebb az esti szentségimádáshoz vagy a templomban üléshez felvettünk egy vékony pulóvert. És aki akarta, az a térdére tett egy plédet. Nem tudom, hány helyen volt rossz időjárás, de valaki intézkedett. Így mi, hála az esős májusnak, sűrű, zöldben pompázó kertet láthattunk, a fűszálak közt számtalan apró fehér virággal. Nagyon szép volt, a nyugalom szigete. Ha csak ezért mentünk volna oda, már akkor is megérte. Szóval tedd meg az első lépést és ne törődj a világ gátló, fékező erőivel.

Az első  este vacsorával kezdtünk. Mivel péntek volt, húsmentes ételt kaptunk. Nem sokat, de eleget. Megérkezett egy farmeres, széldzsekis, szakállas  ember. Vacsoraidőben, mert bent ragadt a pesti dugóban. Ő volt a pap, megérkezett. Akadályok vannak, lesznek, de ha van célod, célba érsz. Az asztaltársaság vegyes volt. Frissen végzett cursillósok és régiek, vegyesen. A régen végzetteknek mondanám, tévedtek, ha nem jöttök el. El kell szakadni a mindennapoktól, ha kell, egy hétvégére, a családtól. És cursillósokkal  együtt lenni. Egy családként. Lehetséges és hihetetlenül erőt adó. A hölgyek között volt a kisgyerekes anyukától a nagymama korúig minden korosztály. Mi férfiak kevesebben voltunk, sajnos. De már a vacsoránál meglepő dolgokat hallottam. Egy fiatal fiú teljesen kimerülten jött, pihenni. Munkahelye egy nem katolikus, ismert egyházi segélyszervezetnél van (remélem, jó a kifejezés). Nem az a lényeg, hogy melyik. Meglepődve hallgattam, hogy katolikusként dolgozhat ott (miért kell ezen problémázni). Az igazi meglepetés az a szellemi, lelki és talán abból fakadó fizikai fáradtság volt, és hogy milyen munkahelyi légkörben dolgozik. Megdöbbentem. Jó, tudom, a munkahely az munkahely. A főnök, az főnök. De legyünk már emberek, ha egyszer egyházi vonalon dolgozunk. Vagy hogy van ez? Bocs, itt munka van, Jézus, neked itt semmi helyed. Közben meg kint van a cégtábla. Ilyen meg olyan szeretet, stb. Senkit nem akarok megbántani, mindenkinek becsülöm a munkáját. Aki bármely egyháznál karitatív munkát végez. De rájuk férne egy cursillo. És sértődés ne essék, de ha ugyanúgy fúrják, tapossák egymást, mint egy átlagos munkahelyen, akkor minek a cégtábla. A fiúnak volt mit kipihenni, és mondott még egy érdekes dolgot, ő már nem barátnőt szeretne, hanem egy lányt, akit feleségül vehet. A mai világban ez is dicséretes.    

Második tapasztalat

Vacsora után a templomba mentünk, bár már este kilenc felé járt. És sokakon látszott, hogy egész héten hajtottak. Hogy péntekre befejezzék a munkát. Hogy hét végén itt lehessenek. És a fáradtság rájuk tört. De ott voltunk és tapasztaltunk! A padokban ültünk, a hölgyek olvastak föl, mégpedig keresztutat jártunk, az öröm keresztútját. Mi férfiak szerintem csoportosan küzdöttünk az alvás ellen, és próbáltunk jelen lenni. De még így is hatása volt, az öröm keresztútja. Annyit hallhatunk a keresztútról, a különböző stációik megpróbáltatásairól. Amelyek Jézus szenvedéséről szólnak. Amit értünk vállalt. Viszont ez a keresztút az örömről szól. Jézus életében. Az öröm pillanatai, eseményei. Az evangélium örömhírt jelent. Akkor ezt a keresztutat mi keresztények miért nem járjuk, olvassuk gyakrabban. Kellene, mert ha örülsz, a hited is erősebb. Nem a nehézséget kerülöd el, hanem öröm van benned, és másként viseled. Jó érzés volt lefeküdni, és ezen gondolkodva elaludni.    

Szombat reggel fél nyolc körül kellett a ház kertjébe lemennünk, önként. Az atya tornát tartott az arra vállalkozóknak. Nem nagy kedvvel mentünk, nem is mindannyian. Micsoda badarság, eljössz egy lelki gyakorlatra és kihagyod a reggeli testmozgást. Szerencsére ott voltam. Az atya mutatta a gyakorlatokat, és végig magyarázta őket. De mellette a hit is szóba került. „Törődnünk kell a szamártestvérrel”– mondta. Mi az a szamártestvér, kérdeztem. Szent Ferenc nevezte így a testet, szamártestvér, a test, amely cipel bennünket. Szerintem találó kifejezés. A gyönyörű, zöldben és virágokban pompázó kertben lassú mozdulatokkal mozgattuk át minden tagunkat. Például az állad alatt mintha egy tányér lenne, amit körkörös mozdulatokkal, az álladdal szárazra törölsz. Majd a tányér függőlegesen van és így törlöd az álladdal. Vagy a lábaidon állsz, de úgy, hogy a lábaid mintha földbe nyúló gyökereket eresztettek volna. És érzed az energiákat. Nem ördöngösség, egyszerű, kényelmes tai chi gyakorlatok. Egy fél óra vagy negyven perc. És a test hálás lesz. Nem kell félreérteni. Nem a keleti filozófiákban merültünk el. Mi Jézust követjük. Tehát nem a mostanában divatos, mindenhonnan beáramló keleti dolgok kultusza volt a cél. Az atya hangsúlyozta, a kereszténységnek is megvannak a maga technikái, az élet minden területére. Egyébként a Bibliából nem olvasható ki a test elhanyagolásának vagy másodlagosságának a szerepe. Az, hogy a testkultúra másképp alakult, például Európában, annak más okai vannak. Az is sajnálatos, hogy a nyugati gondolkodásmódban – nálunk is – a versenysporttal szinte agyoncsapják az emberek rendszeres, egészséges testmozgásának útjait. Pedig nem erről szól az egészség. Jézust követni és másoktól tanulni, értelmes dolog. Az atya mind a tornán, mind az előadásaiban az arany középút megtalálásának fontosságáról beszélt. Ez nem sikerül manapság. Egyéb bajok mellett, a társadalom többségének sem (egyébként, hogy ez mennyire így van, később felolvasott egy levélszerű írást, amiben életvezetési tanácsok vannak). Jézus alap kijelentései mind benne voltak. Mértékletesség, halk, megfontolt, kevés beszéd. Teljesen helytálló írás volt, csak ezt egy tai chi mester írta. Záró gondolat. Mikor ébredsz úgy, hogy harminc-negyven perc természetben lefolytatott kellemes testmozgás ébreszti a tested. Közben, vagy előtte-utána imát mondasz, vagy néhány gondolat Jézusról eszedbe jut. Próbáld ki! Még egyszer, nehogy félreértse valaki, arany középút, nem szégyen tanulni, Jézus követjük, mert mint tudjuk, a meditációt sem keleten találták csak ki, a kereszténységnek is ugyanúgy megvannak a maga technikái, a lélek elcsendesítésére.   

József atya végig beszélte, „tanította” az egész mélyítőt. Ezt nem lehet leírni. Aki nem volt ott, pedig ott lehetett volna, az sokat veszített. Mivel csak 11-en voltunk, az egész egy kis csoport volt. Tehát nem kiscsoportos beszélgetések voltak, hanem egy csoport beszélgetés ment a tanítás közben. József atya mondanivalója az életben, és mivel a hit is az élet, illetve a kettő egy, az arany középút megtalálása, és az azon való járásról szólt. Gondolom, ez egyértelmű. Ami nagyon tetszett nekem! Így foglalta össze, mi a kereszténység. A józan ész hite, és azért tökéletes, mert Isten alkotta. Annyi mindenről volt szó, hogy legjobb lenne egy kis füzetben közre adni. Csak érdekességként írok egyet. Van, hogy emberek összevesznek. Keményen veszekednek. Keresztények is, egyértelmű. Lehet-e ezt keresztényi módon kezelni. Hol van itt a szeretet? Pedig itt van!  Szeretlek, és most a csúnya oldalamat mutatom meg neked. Ha nagyon szeretsz valakit, vagy ő fontos a számodra, megmutathatod neki a csúnya oldaladat is. Egy veszekedés kitakaríthatja a gondolatok raktárát, utána lehet elgondolkodni, másként gondolni, és megbocsájtani, bocsánatot kérni. Új gondolatokat mondani. Akik tudnak szeretni, a veszekedést is tudják kezelni. (A veszekedésben erő van. A javunkra lehetne fordítani.) Megkérdeztem, mi van azokkal, akik állandóan veszekszenek, és mégis együtt vannak. Ott más a helyzet. Ott másról szól a dolog, mondta az atya. (szerintem, azok az emberek nagyon rossz úton járnak) Érdekes volt ezt hallani. Hány keresztény, templomba, gyülekezetbe járó hívő veszekszik, veszekedik, és nem tudják kezelni. Jó esetben csak a megbocsájtásig jutnak el, de vagy nem sikerül, vagy van egy sebem, de én most áldozatot teszek Jézusért. És így megy tovább. Pedig felhasználhatná a veszekedéskor felszabadult erejét egy mélyebb gondolati, vagy lelki megújulásra. Utána jöhetne a megbocsátás. Nem dőlt össze a világ, megmutatta a csúnya oldalát. Annak, akit valójában szeret. Ezzel szemben mi hívők mindig a szép oldalunk mutatására törekszünk. Nincs is csúnya oldalunk. Bennünket csak szeretni lehet. Ugyan már. A szentek épp hibáik és gyarlóságaik mellett és azon felülemelkedve lettek szentek. Mi meg veszekszünk, de a fent leírtakat kihagyva haragszunk, Jézus nevében hősiesen a veszekedésben kapott sebeinket ápolgatjuk. Ó, mi szegények!

Lehetetlen leírni a rengeteg élményt. Amikor mi, cursillósok együtt vagyunk, előbb- utóbb elkezd működni valami egységes, mélyebb, erősebb belső erő. Hallgatod a többieket, és közben lehetsz a legtapasztaltabb is. Megérint valami. Csak néhány gondolat erről, ami így hirtelen eszembe jut. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi, Jézus követők életében minden rendben van. És rendbe tettük az életünket. Hurrá, itt vagyunk Jézus! Ez egy jó érzés. Én magam is szeretem. De hányan vannak köztünk olyanok, akiknek nagyon kemény helyzetek vannak az életükben. Valamikor, valahogyan így alakult az életük, kemény lapokból kellett játszaniuk. És cursillósként élik a negyedik örök napot, példamutatóan.    

Egy példa. Egy fizetésből él a család, hónapról, hónapra. Aztán valahonnan segítséget kérnek tőle, és a tartalék pénzét odaadja, hogy segítsen egy nálánál nehezebb helyzetben lévőn. Benne van a pakliban, hogy nem kapja vissza. Neki is kellene az a pénz. De segít azon a valakin, és miután az a valaki megúszta a bajt, visszaadja a pénzt. (Az asszony, aki két fillért adott, „többet adott, mint a többi, mert mindenét adta”)    

Másik példa. Én előadtam pár szóban egy ilyen pozitív keresztény hozzáállást, hiszek benne, de utána megszólalt egy hölgy. Az élete, benne egy rossz házassággal, itallal. A férj elmegy, új nővel, új családot alapít. (Micsoda fájdalom tud lenni egy nőnek ez!) Ő pedig ott maradt, két vagy három gyerekkel. Egyedül felneveli őket. Az egyik gyerek követi a példát, iszik. De az anyja vele van, cursillót végzett, és éli az életét. Nem tudja, mire megy haza. Mi van a fiával, de ő naponta tükör elé áll, megbeszéli Jézussal, hogy elég csinos-e. És elindul Jézussal dolgozni. Fogyatékos gyerekeket gondoz, tanít. És tud mosolyogva munkába menni. És szeretni. Mit mondhatnék erre. Ilyenkor úgy érzem, nagyon sokat kell még fejlődnöm. Minden tiszteletem ezé az asszonyé.    

Voltak vidám történetek is. Volt, amin magamban nevettem. Az egyik régi, rutinos cursillós mielőtt eljött, megnézte ki, vezeti a gyakorlatot. És utána döntötte el, hogy biztos jó lesz, eljön. Ó Jézusom! Micsoda gondolkodásmód. Legközelebb mit néz meg? Esetleg milyen emberek lesznek ott? Könyörgöm, nem az a lényeg, hogy ott lehessek. A többi majd alakul.    

Befejezés. Áldás számunkra, hogy van a Szív Lelkiségi Központ. Bármikor hirdetnek mélyítő cursillót, mindenki, akinek módjában áll, jöjjön. Mert nem tudhatod, mit hagysz ki. Ezen kívül úgy gondolom, hogy aki csak tud, mivel a járvány miatt valószínűleg sok program elmaradt, a ház javára küldjön pénzt. Ha ezer forintot, ha tízet, ha sokkal többet, hogy maradjon a ház, a kert, éljen a Cursillo.    

De colores!

Balázs Attila

Az Örök negyedik nap „Újratöltve (2020-09-23)

A szeretetet nem elég szavakkal kifejezni! (2020-09-17)

Ledöntött a lábaimról az Úr! (2020-09-11)

Csak egy ideál létezik (2020-09-11)

101. Női Cursillo Tahi, 2019. május 16-19. (2019-06-02)

100. női cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)