Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról

2018-05-30 05:05:28 -

„Én nézem Őt, Ő néz Engem, ….
Én elfogadom Őt, Ő elfogad Engem, ….
Jelenlétében, jelen lenni ….
Isten szeretetében lenni……..”

Ezeket a gondolatokat emelném ki, ha csak pár mondatban szabadna összegeznem az elmúlt hétvégét, de Korai Szandi rektor asszony felkérésére én most ezt egy kicsit bővebben teszem.

Verőfényes péntek délután érkeztünk Tahiba, a cursillót végzettek lelkigyakorlatára, melynek a témája az „Eucharisztia”  volt.

Kálmán József atya lelki vezetésével csodálatosan próbáltuk körül járni ezt a témát. Az Eucharisztia hármas egységén keresztül, ami maga az Oltári Szentség, maga a Közösség és a Keresztény ember a világban.

A bemutatkozó körnél már kiderült, hogy milyen DeColoresesre – színes, pompásra kerekedett a hétvége csapata, mert sokan, sok helyről érkeztünk. Idős, fiatal, nő, férfi, egyedül álló, házas, és az ország több pontjáról akartunk ezen a hétvégén, együtt töltekezni, de mindannyiunk célja azonos volt. Egy kicsit megállni, Istenre figyelni, tanulni, és a közösség erejéből hazavinni az otthon marad társainknak, családjainknak.

Az első délután próbáltuk magunkat megtisztítani, kiüríteni, lepakolni egy két csomagot a hozott terhek közül. A hétvége ajándékainak helyet készíteni. Józsi atya az első szentmisén rögtön „fülön csípett” bennünket, az ő szeretetével. A szentmise keretében lábmosás következett…. Megmosta kettőnk lábát és utána sorba mi egymáséit. Megdöbbentő volt átélni….. én is Péter vagyok….. Elsőnek mindenki csak mosolygott és ahogy sorba látni lehetett, kinél mikor ért célba a dolog……

Alázattal megmosni egy másik ember lábát, sokkal könnyebb, mint odanyújtani a sajátomat, megélni azt, hogy én is Péterként viselkedem.

Isten szavaival tiszták lettünk, de ez tovább folytatódott az est folyamán. Tisztult, épült a lelkünk a hat állomás választottjainál. A nekem szóló bibliai idézetből, amiből imát fogalmaztunk, a só kóstolásakor mikor saját szavainkkal megfogalmazhattuk, mikor vagyunk sók a életünkben, a víz erején keresztül, ami letisztít, de megszáradva mégis a tenyeremen érzem, a gyertya lángjában, ami segít megmaradni az imádságban, a kakakó édességében amikor elképzeltük a teljes boldogságot és a tömjén csodájában, ami Istennek szóló ajándék. Megfoghatatlan, de betölti a teret. A földre szórva észre sem vennénk, de ha parázsra kerül, érzed az illatát, látod a füstjét. Mikor tudok én jó illatú lenni Isten és az emberek előtt, mikor érzik, hogy jó mellettem lenni? Mikor vagyok én Isten jó illata?

Másnapra sem fogyott Józsi atya lendülete. Az „56 pizsama” filmjeiből néztünk meg részeket. Egész nap ráerősítést kaptunk arra, hogy életünknek példa kell lennie mások előtt. Mint ahogy a családban a szülő magatartása példa a gyermekek előtt. Következetes, példamutató élettel tudunk célokat elérni. Amibe beleférnek a hibák, hisz emberek vagyunk, de ezeket a hibákat felismerve, megbánva, kimondva tudunk előbb lépni, tudunk keresztényként élni.

Ahhoz, hogy ünnepelni tudjunk, ahhoz rendbe kell tenni az életünket. Mint a szentmisén, mikor ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket, amikor körül üljük az Úr asztalát. Mikor már péntektől készülök a szentmisére, az Úrral való találkozásra. A szentmisében, mikor a szentáldozáskor Krisztus hordozóvá válok.

Milyen az én asztalom otthon? Milyenek az étkezéseim? Ünnep nálam asztalhoz ülni? Mik a szokásaim? Vannak-e szabályok?

Imádsággal hálát adok és hívom az Urat az asztalomhoz? Odafigyelve? beszélgetve? adom magam a családomnak, a többieknek? mint ahogy az Úr adja nekünk Önmagát az Ő asztalánál…… Csodás gondolatok, ezer felismerés…… és hogy tudom én ezt még jobbá tenni? és ahogy írom még most is cikáznak bennem a gondolatok, az emlékek mellett. És Te kedves olvasó, hogy állsz ezekkel? Milyen a Te asztalod? Hogy ezt, hogy tudod még jobbá tenni?

A keresztény ember életének szerves része a templom, úgy viselkedjek otthon is, mint a templomban.

Az Eucharisztia, mint oltári szentség. Ráerősítést kaptunk a Szentségimádás fontosságára. Ilyen legyen az életem.

A Szentségimádásban benne legyen a kiüresítés, ha nem üresedünk ki, akkor nem tudunk kellően töltekezni. Fontos a szándék felindítása a lelkünknek. Nekünk van egy szándékunk az Isten keresésünk, amikor nincs szándék a sok imádság zsákutcába visz bennünket.

Legyünk a jelenben, jelen.

Használjunk segédeszközöket, amik a jelenben tudnak tartani, tudnak segíteni, hogy megtartsuk az imát.  Hisz a gondolatok vagy barátok, vagy betörők. Áttenni a betörő gondolatokat, hogy az Istenre tudjunk figyelni.

Útmutatást kaptunk az imához is. Az imádság ajándék. És minden ajándék különböző, így ne várjam el, hogy minden imádságunk egyforma legyen. Tegyük magunkat alkalmassá az imára! Aludjunk, hisz a kegyelem a természetesre épít. Mozogjuk, legyünk lendületben, hisz az élet elengedhetetlen része.

A szombat esti szentségimádás és a szentmisék megadták a hétvége teljességét. Próbáltuk a tanultakat alkalmazni, kibővíteni a már bevált szokásokat.

Megfogalmazni azt, hogy miért vagyok Isten ajándéka? Én saját magam tudok-e ajándékként tekinteni önmagamra? Hisz a másik ember csak akkor tud ajándék lenni számomra, ha én magam tudok magamra ajándékként tekinteni.

Szeresd embertársadat, mint önmagadat.

A hétvége közösségét erősítő kiscsoportok, egyre mélyebben beszélgettek és „jó” szokásunkhoz híven még mindig maradtak olyanok, akikkel keveset tudtunk beszélgetni, mert nem volt időnk rá. Így reméljük lesz folytatás.

Így a vasárnapi búcsúzó körnél az udvar pázsitján köszöntük meg egymásnak, hogy milyen ajándékokat viszünk haza, milyen ajándékai voltunk a másiknak.

Lelkileg feltöltve, ajándékokkal elhalmozva indultunk haza. Hálát adok mindenkiért, és külön köszönetet mondok Istennek, hogy ismét egy csodálatos, tettre kész, Isten országát építő atyával ajándékozott meg bennünket Kálmán József atya személyében. Hála és köszönet a hétvége minden ajándékáért és várjuk a következő találkozást.

Férjem, Miki a kocsiból búcsúzóul, így köszönt a többieknek.

DeColores! Megyek meghívom Jézust vacsorára, de bort nem veszek, csak vizet, és  egy halat meg kenyeret is csak egyet…….. de ezt mind szeretettel veszem, szeretettel teszem!

2018.05.28.

Tóthné Törőcsik Eszter

Kiskunlacháza

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem” (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)