Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi

2017-09-19 11:09:44 -

„Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét a színed előtt és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké” (Zsolt.16,11)

95. Női Cursillo – 2017. augusztus 17-20.

Nagyon szeretem a cursillóra készülés időszakát, a mély imákat, a tanúságtételek csiszolását, az egymást segítő gondolatokat. A megtapasztalt csoda, hogy ebben a három hónapban egymáshoz és egymáson keresztül Krisztushoz is közelebb kerülünk. A hét egy napját, imaként felajánljuk a jelöltekért, a hétvége sikeréért. (Munkatársak: Ullrichné Márta, Hámoriné Vali, Pallos Zsuzsa, Földes Mari, Istvánné Bognár Andi, Szépfy-Borbás Réka, Marton-Andrássy Kati)

Ilyen előzmények után örömmel, vágyakozással és nagy-nagy izgalommal lépek be a cursillók helyszínére, a korábbi helyszín Leányfalu, pár éve pedig Tahi.

Amikor csütörtökön koradélután megérkeztünk Tahiba, a Szív Lelkigyakorlatos házba, igazi nyári kánikula volt.

Hofher Józsi SJ. atya és Dr. Czár János plébános atya, velünk munkatársakkal együtt korán érkezett, így alkalmunk volt szentmisén kérni a Szentlélek segítségét a jelöltekért, magunkért, hogy jó eszközei legyünk az Úrnak.  

A feszültség, az izgalom már a szentmise alatt, majd a mosolygósan érkező jelöltek láttán fokozatosan csökkent. A jelentkezésekkor látható volt, hogy a 13 jelölt között sok a fiatal.

Az esti bemutatkozáskor különleges ajándékként éltem meg, hogy barátságra nyitott, többek által megfogalmazott, kimondott vágy, „jobban, teljesebben élni a keresztény életet” - hangzott el.

Az asztaloknál – mivel nem voltunk sokan – jutott idő a tanúságtételek utáni megosztásra, őszinte, mély, egymásra figyelő, elfogadó beszélgetések hangzottak el. Szombatra igazi közösségek alakultak.

Józsi atya felkészültsége, szeretete, áradó jókedve, példái, énekei (!) jókedvre derítettek mindannyiunkat. Köszönöm János atya tapasztalatát, alázatát, az Érte és mindannyiunkért folyamatosan imádkozó orgoványi templomi cursillós közösségét!

A záróünnepség után János atya lelkes hívei, a cursillósok közössége megajándékozta – különleges meglepetésként – a hétvége minden résztvevőjét egy-egy szál gyönyörű rózsával!

 Hála és öröm van a szívemben ennek a cursillónak valamennyi résztvevőjéért, az általatok kapott csodákért, gazdagodásért. A Szentlélek jelenlétéért, Isten megtartó kegyelméért, az értünk mondott háttérimákért!

De colores!

Juhászné Kati

Szent Pál asztal

Kedves Cursillós Testvérek, a 95. Női Cursillo minden résztvevője!

Különösen szép ajándékot hozott ez a minden értelemben „meleg”augusztusi hétvége Tahiban, a Szív Lelkiségi központban!

A szeretet, az őszinte egymás felé fordulás, a közösség élménye KRISZTUSBAN, ritkán tapasztalható boldogsággal és békességgel töltötte el az ide „meghívást” kapott testvéreket. A sokszor megrázó és a hit erejét sugárzó bizonyságtételek egyben mély tanúságot is rejtettek. Szinte tapintható volt a hallgatóság és a bizonyságtevők közötti lelki rezonancia ereje. A sorsnehézségek elemzésének során újból és újból kiviláglott a Szentlélek segítsége és a krisztusi szeretet ereje, ami a legkilátástalanabb helyzetből is kivezetheti a bukdácsoló embereket!

Csodálatos volt átélni a kápolnai imaközösség misztériumát, amikor legbensőbb titkainkat és kéréseinket tártuk fel Krisztus és egymás előtt. Megnyíltak a lelkek a különböző módon megfogalmazott, de voltaképpen egybecsengő óhajjal: a gyarló, esendő, „mustármaghitű”embernek egy szentebb, tisztább, boldogabb és békésebb élet iránti vágyával Krisztusban!

Sok köszönettel tartozunk cursillós vezetőinknek és Juhász Kati rektorunknak fáradságot nem ismerő áldozatos munkájukért, amit végig türelmes szeretettel és nagy odaadással végeztek.

Hofher József jezsuita atya komoly hitbéli elemzéseit gyakran fűszerezte vidám megjegyzéseivel, pl. amit egy testvérétől hallott: „Én mindig az Isten tenyerén voltam, igaz, néha tapsolt egyet”! dr. Czár János „cáratyuska” Orgoványból természetes, közvetlen melegséggel ható személyiségével, értékes gyakorlati gondolataival tette előadásait teljessé és hasznossá a hétköznapok számára is. Például ilyen útravalók: Amíg emberileg nem tudnak elfogadni, nem vagy hiteles! Kérdezzük meg, mit tenne helyemben Krisztus? Imánk ne mechanikus, elhadaró, hanem elmélyült legyen. A helyes sorrend: Isten – család – munka – apostolkodás, hogy azért „ne fusson a ház”, mert a templomban „szenteskedik” valaki! Az anya-nagymama az első hitoktató! (a családi közös ima fontossága)

Őszinte meglepetés és felemelő esemény volt számomra a záró ünnepség! A régebbi cursillósok köszöntése, szerető biztatásuk, az átnyújtott hófehér rózsa! Az áldás, a csodálatos kis feszület és Józsi és János atyák névre szóló elhívása: Nelly, KRISZTUS számít RÁD!

Végül az ajándékba kapott igével zárom beszámolómat:

„Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét a színed előtt és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké” (Zsolt.16,11)

DE COLORES!                          

Erdeiné  dr.   Ganofszky Kornélia

Prágai Szent Ágnes asztala

Köszönöm, hogy a 95. Női Cursillo részese lehettem, legfiatalabbként, 18 évesen. Csodálatos emberekkel, közösséggel ismerkedtem meg. Több önbizalmat, nagyobb hitet és szorosabb barátságokat adott nekem ez a cursillo. Bízom Isten tervében, szándékában, hogy amit sikerült elérnem e három nap alatt, azt még jobban kamatoztatni tudjam.

De Colores!

Csóka Ilona

Árpádházi Szent Kinga asztal

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)

Kedves Cursillos testvéreim! 

Pozsonyi Ági vagyok, a 95-ik női Cursilló Szent Kinga asztalától. Néhány mondatban bemutatkozom:

5 felnőtt gyermekem van, légiutas kísérés a hivatásom immár 38-ik éve, 56 éves vagyok, és vallom, hogy engem a Jó Isten személyesen hívott el cursillóra. Másfél év alatt érlelte meg bennem a döntést. Senkit nem ismertem, akire hivatkozásul jelentkezhettem volna, hiszen én „csak” a Mária rádióból hallottam a Cursillóról, Székely János püspök úrtól és tanúságtevőktől. Nagyon vonzott, hogy mindannyian olyan sugárzóan tisztán, lelkesen, őszintén, természetesen és szeretettel beszéltek a mindennapi tevőlegesen megélt hitükről, Jézusról, úgy, ahogyan én csak „odabent”, magamban élem meg. Azt gondoltam, én is szeretnék így vonzani másokat Isten felé.

Összeszedtem hát a bátorságomat, és ajánló személy nélkül jelentkeztem, és vártam, hogy eljöjjön a nagy alkalom. Várakozásomat fokozta a „tanfolyamot” megelőző levelezés hangvétele, amely éreztette, hogy olyan helyre fogok menni, ahol várnak rám.

 Augusztus 17-én csütörtökön szép nyári nap volt. Jó volt megérkezni. Tahiban a „Szív ház” méltó helyet ad ezeknek a megszentelt napoknak. A nyugalom és izgalom elvileg egymásnak ellentmondó érzések, itt mégis szépen megfértek bennem. Érdekes, milyen harmóniát tud sugározni, ha az emberek hasonló elhatározásból együtt akarnak tölteni 3 napot, legyenek bármilyen korúak, más személyiségűek és idegenek egymásnak – egyelőre. Egyszerűen csak érezni lehetett a szeretetet, mindenki mosolygott. Nem akarok én nagy szavakat használni, de a Szentlélek érezhetően velünk volt, és mi egyre közelebb engedtük Őt magunkhoz.

Rektorunk, Juhász Kati bíztatott, hogy írjunk bátran beszámolót élményeinkről, akár jóról, akár rosszról. Amikor próbáltam a legőszintébben összeszedni, hogy mihez is társult bármi „rossz”, akkor döbbentem rá, hogy éppen ezekben a helyzetekben, illetve azok legyőzésében bújik meg az igazi, maradandó érték. Úgy érzem, a Mennyei Atya, mint a jó szülő, hagyja, hogy megdolgozzunk a lelki sikereinkért, hogy magunkénak is érezhessük az eredményt.

Csodálatos ez a szeretet, ez a szabadság a mi Urunk részéről. És csodálatos volt az is, ahogy kaptuk a kihívásokat: pl. szeretni, és elfogadni a csoportból, aki kicsit más ..., esetleg más tempóban, más mentalitással van közöttünk. A legnagyobb kegyelmet pont általa kaptam, a megtapasztalást, amit oly nehezen értettem meg, hogy a szeretet egy döntés! Vagy ahogy megtámogathattuk egymást a gyengeségeinkben, a kísértéseinkben, már csak azáltal is, hogy ezzel a gonddal nem vagyunk egyedül, hogy gyakorlatilag a kísértések erőssége akár bizonyság lehet arra, hogy valóban a jó úton próbálunk előre jutni. 

Hálás vagyok Józsi atyáért és János atyáért, Isten eltökélt, hűséges apostolaiért. Elmélkedéseik, atyai gondoskodásuk, szolgálatuk, elfogadó, tanító szeretetük nekem nagyon sokat segített, mély nyomot hagyott bennem, és sokáig fogok még töltekezni belőlük.

Úgy éreztem, ahogy telt a három nap, hogy egyre nyitottabbak, egyre befogadóbbak, sőt, egyre szebbek lettünk. Krisztus velünk volt minden percben, és mintha Pünkösdöt is másodjára ünnepelhettük volna idén.

A cursillós hétvégémet egy gyakran visszatérő élményemhez, csodához tudom hasonlítani:

Hivatásom, a repülés, sok segítséget nyújt hitem megéléséhez. Sokan „repülősök” úgy éljük meg, hogy mi közelebb vagyunk a „Főnökhöz”. Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy mennyire elkedvetlenítő a több napos rossz időjárás, sűrű felhőtakaró, borongós ködös szürkeség... A lelkünk is szinte beszürkül, semmi sem az igazi, de az élet nem áll meg. Repülőgépünk felszálláshoz készülődik, felpörögnek a hajtóművek, alig bír magával a gépmadár, úgy menne már. Majd nekilódulunk, elszakadva a földtől emelkedünk, kúszunk egyre feljebb, és feljebb... az ablakokon kinézve semmit sem lehet látni... míg egyszer csak különleges fényárba borul minden... és minden arc ragyog... az utasaim körbenéznek, és összemosolygunk... cinkosan... ez a csoda most csak a miénk: hihetetlen, van napocska az égen!!!

Az én „negyedik örök napom” még csak pirkad, de a cursillón visszakaptam a hitemből hosszú ideje hiányzó csodát, hogy Krisztus a barátom, és ezt soha többé nem akarom elfelejteni, szeretném, ha minél többen részesülnének a „ködből kilépés” örömében!

Lisieux-i Kis Szent Teréz olyan szépen megfogalmazta: A sötétség  ezt mondja csúfolva engem: Te fényről álmodsz? Te hiszed, hogy egyszer kilépsz majd a ködből? Minden új küzdelem alkalmával, mikor azért jön az én ellenségem, hogy kihívjon engem, bátran viselkedem: hátat fordítok ellenfelemnek, Jézus felé futok, és megvallom neki: Van Mennyország!

Istenem, köszönöm a meghívást és a bizalmat, köszönöm minden munkásodnak a szeretetet, fáradozást!

Szeretettel, De Colores!

Pozsonyi Ági a Szent Kinga asztaltól

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)