A szeretetet nem elég szavakkal kifejezni!

2020-09-17 12:09:59 -

A 102. férfi cursillóról Bihari Mihály élménybeszámolója

Bihari Mihály vagyok, 34 éves, móri lakos, 3 gyermekemmel és feleségemmel élünk Móron.

Engem Ambrózy Tamás atya hívott meg július közepén a cursillora. Sok mindent nem árult el Tamás atya a cursilloról, de nagyon hamar elfogadtam a meghívását. Augusztus 27. délután 14 órára volt megbeszélve az indulás. Megmondom öszintén, ahogy közelgett az idő, annál jobban játszott velem a gondolat menjek, ne menjek, ugyanis én még nem hagytam magára sosem a családomat. Végül úgy döntöttem, hogy ígéretet tettem Tamás atyának és elmentem vele. Egész úton izgatott voltam, vajon mire jelentkeztem, mi vár rám, mi lesz velem a család nélkül. Odaérkezésünkkor számomra idegen emberekkel találkoztam, bemutatkoztunk egymásnak, ismerkedtünk. Délután Szentmisén vettünk részt, ami nagy ajándék volt, mivel cigány nyelven énekeltek dalokat és cigány nyelven imádkoztunk. Öt éve járunk rendszeresen templomba Szentmisére, nekem még nem volt lehetőségem lovári nyelven meghallgatni Szent dalokat. Előtte csak Csatkára és Bodajkra jártunk búcsúkor.

Életünkben mindig is jelen volt Jézus, mivel hit nélkül nem lehet élni.

Az első éjszaka elé néztem a nap végén és hatalmas fájdalom, hiányérzet, honvágy töltött el engem lefekvés előtt, nem tudom szavakba foglalni azt az érzést amit akkor éreztem, a családom miatt. Félrevonultam embertársaimtól és sírva imádkoztam Jézushoz, hogy segítsen nekem, adjon erőt kibírni ezt a három napot. Az éjjel nem tudtam aludni egyetlen percet sem, nagyon hiányoztak nekem a gyermekeim.

Pénteken a közös imádságok, feladatok, beszélgetések nagyon lekötöttek, ami elvonta a családról a gondolataimat. Pénteken este újra rámtört a hiányérzet, de most már sokkal erősebb volt, ismét elvonultam sírni oda ahol senkisem látott, csak Jézus. Azt gondoltam szombaton feladom, hazamegyek. Szombat reggel már úgy ébredtem, szinte reszkedtem belülről már magyon hiányoztak a gyerekeim és a feleségem, akkor tudatosult bennem, hogy mit is jelent nekem a családom. Ismét erőt kértem az Istentől, és azt gondoltam nem adhatom fel, mert én valamiért itt vagyok, végig kell csinálnom. A szombati napom végül nagyon szépen telt el. Úgy éreztem magkaptam az Istentől az erőt. A vasárnapi napom volt a legcsodálatosabb, beleértve a reggeli ébresztőt, a programokat, a Szentmisét és a hazatérést a családhoz.

Összegezve ezt a négy nehéz, de csodálatos napot, nem egyszerű, ezt szavakkal nem lehet nagyon leírni, ezt át kell élni. Nagyon jól éreztem magam, örülök annak, hogy Jézus ilyen jólelkű emberekkel ajándékozott meg. Nagy kegyelem volt az is, amikor több alkalommal magamra ismerhettem embertársaim tanúságtételéből, nagyon mélyen érintettek ezek a beszédek, többször elsírtam magam. Nagy kegyelem volt számomra az Úrtól az is amikor egy asztalnál ebédelhettem dr Székely János püspökkel. Csodálatosak voltak a mindennapi Szentmisék, a késő esti beszélgetések. Nagyszerű emberekkel gazdagodtam meg. Számomra hamar tudatosult bennem, hogy miért vagyok a cursillon, ugyanis a közös feladatoknál és az egyéni feladatoknál is valahogy mindig a szeretettel kapcsolatos idézetek, megosztások, rajzok jutottak nekem. A vasárnapi nap volt számomra a legszebb, ott éreztem azt, hogy igen a negyedik napon kaptam meg a legnagyobb kegyelmet, a Szentmisén. Elmondhatatlan szeretetérzésem volt, nem tudom leírni azt a boldogságot, én még ilyent nem nagyon éreztem, mint akkor ott. Akkor éreztem azt is igazán, hogy ez a négy nap egymásra épül. A kegyelemsorozatnak itt még nem volt vége, ugyanis mikor hazaértem a családomhoz, azt éreztem mintha most kaptam volna vissza őket... Hosszú hosszú percekig nem tudtam gyermekeimet és feleségemet elengedni karjaimból, együtt sírtunk és örültünk egymásnak. Egy hatalmas szívvel tértem haza és hazahoztam azt, amiért nekem ott kellett, hogy legyek. Nem elég szavakkal szeretni, hanem szeress tettel és igazsággal! Nagyon jó érzés volt, hogy meg tudtam nyílni társaim előtt, el tudtam mondani nekik lelki sebeimet, és ők meghallgattak és beszélgettek velem. Nagyon boldog vagyok, hogy részt vehettem a cursillon, nem bántam meg, hálát adok az Istennek, hogy ott lehettem, és hálát adok azért is, hogy adott nekem erőt. Külön köszönöm Ambrózy Tamás atyának, hogy meghívott a cursillora.

Végezetül most arra törekszem, hogy én is egyre több ember szívét tudjam megnyitni, hogy fogadják be Jézust az életükbe.

Szeptember 9-én megtartotta Tamás atya az első roma imát Mórón, amin meglepően sokan jelentek meg remélem a jövőben is így marad.

Isten áldjon benneteket!

Üdv: Bihari Mihály     DE COLORES

Az Örök negyedik nap „Újratöltve (2020-09-23)

Ledöntött a lábaimról az Úr! (2020-09-11)

Csak egy ideál létezik (2020-09-11)

Tizenegy plusz egy – élmények a tavalyi mélyítőről (2020-05-22)

101. Női Cursillo Tahi, 2019. május 16-19. (2019-06-02)

100. női cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

96. férfi cursilló élménybeszámolói (2019-04-16)

Tahi Titkársági lelkigyakorlat - 14-en ugyanarról (2019-02-05)

99. női cursilló: 2 élménybeszámoló (2018-12-01)

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)