99. női cursilló: 2 élménybeszámoló

2018-12-01 17:12:05 -

Két beszámolót szeretnénk megosztani Veletek a 99. női cursillóról. A De colores újság karácsonyi számában további gazdag élményekről olvashattok az elmúlt cursillók jelöltjeitől.

36 m²

Csendes munkatársként vehettem részt a 99. női cursillón Weisz Dóri hívására, két évvel a jelöltségem után. Vágytam erre a meghívásra, vágytam arra, hogy ismét részese lehessek a „CURSILLO” élménynek.

Az otthoni feladatok és a munka mellett nehezen indultam el, lelkileg nem éreztem felkészültnek magamat. A testem időben megérkezett csütörtök délután, de a lelkem csak kullogott utána. Kettős érzés volt bennem, egyfelől vágytam a találkozásra Jézussal, más felől izgultam, hogy megtalálom-e a feladatom, tényleg tudom-e segíteni a cursillo négy napját, támogatni a jelölteket abban, hogy átéljék azt, amit én két évvel ezelőtt éltem át. Jó munkatárs szerettem volna lenni, aki szolgálja és segíti az alkalmat.

A többi munkatárs mondta, hogy már az érkezéskor segítsünk a jelölteknek, kísérjük a szobájukhoz őket, vigyük a csomagjaikat. A Jóisten megteremtette rá az alkalmat, így több jelölt is engedte (bár néha vonakodva), hogy a csomagja szállításában segítsek. A lelkem kezdett közeledni, a gátlásaim kezdtek oldódni. Ehhez a cursillo két papja (Zoltán és Zsolt atya) is nagyban hozzájárult, mókás gondolataikkal és mély beszédjeikkel, amelyekért nagyon hálás vagyok.

A Boldog Sára asztal tagjaként az asztaltársakkal nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk, már az első beszélgetéseknél megtapasztalhattuk egymás mélységeit, sikerült kinyílnunk egymás előtt, és megosztanunk problémáinkat. Kiderült, hogy az egyik asztaltárssal nagyon hasonló cipőben járunk, a kérdésekre sok esetben szó szerint ugyanazt válaszoltuk volna. Munkatársi voltomat az utolsó pillanatig sikerült titokban tartani, így volt nagy meglepetés, amikor kiderült, hogy én nem először vagyok itt. Köszönöm a Boldog Sára asztal tagjainak, hogy megismerhettük egymást.

Munkatársaim összeszedetten és érthetően beszéltek többek között az önismeret, valamint az elmélyülés és folytonos tanulás szükségességéről, az ideális cél megválasztásáról, a felelősségünkről, amivel embertársainknak tartozunk, a közösség megtartó erejéről. Mélyen megérintett az egyik gondolat, miszerint „nem különbek vagyunk másoknál, hanem felelősséggel tartozunk értük”. Szintén nagy hatással volt rám Zsolt atya gondolata, amit Reményik Sándortól vett: „Próbáljuk meg észrevenni Krisztus arcát a másikban.”

A mély tartalom ellenére a jó hangulat végig jelen volt a cursillo napjaiban, még a beszédek során is. A munkatársak, beszédjeik előtt rövid imában kérték a Jóisten segítségét. Jó barátnőm a beszédje előtt így imádkozott: „Istenem, kérlek, állítsd meg a szívdobogásomat!” Szerencsére a Jóisten tudja, hogy ténylegesen mire van szükségünk, mert Viki szívverését nem állította le, csak mérsékelte annyira, hogy a beszédjét el tudja mondani, a gondolatait át tudja adni.

Ismét mélyen megérintett a cursillo, rengeteg szeretettel és lelki élménnyel tértem haza, kicsit fáradtan és azért terhekkel megpakolva, de mindenképpen a Jóisten szeretetében megerősödve. A képzeletbeli hátizsákomban számos gondolatot viszek magammal. Például, hogy a feladatom az engem körülölelő 1 m2 bevilágítása. Én abban bízom, és azért imádkozom, hogy még jó sokáig tudjuk a 99. női cursillo résztvevőjeként bevilágítani a minket körülvevő világot, azt az összesen 36 m2-t. Ami magában nem sok, de, ha összeadjuk ezeket a kicsi részeket, már hatással tudunk lenni a világra.

Zárásként szeretném megosztani a cursillo utáni első napom élményét. Munkába menet a szokásosnál kicsit hosszabb ideig pihentem egy erdei réten, leültem egy padra és hagytam, hogy a körülöttem lévő világ csak úgy legyen és én befogadjam. Hallottam a lehulló levelek zörgését, a madarak csicsergését, a természet neszeit. Éreztem, hogy Isten jelen van, és én benne vagyok. Nagyon megnyugtató érzés volt. A cursillo ezt adta nekem, ezt az érzést, amihez bármikor vissza tudok térni. Köszönet érte mindenkinek, akinek ebben része volt!

De Colores,  

Kati

CURSILLÓS ÉLMÉNYEIM

           Családanyaként és óvónőként éltem a mindennapjaink zajos életét. Kapcsolatban voltam az Úrral, imával, elcsendesedéssel, de előfordult, hogy a fáradtságom előbb vett le a lábamról, s terelt álomba, mintsem megszólíthattam volna Atyánkat. Éreztem, hogy a kapcsolatunk – természetesen az én részemről – kezd felszínessé válni.

     Egy kedves barátnőm javaslatára jelentkeztem a cursillóra. Ebben az első megtett lépésben (mint ahogy a cursillón rájöttünk), benne volt Isten hívó szava is, amit szívünkön és lelkünkön át meg kellett éreznünk. Amíg azonban az érzésemtől az értelmemig eljutott az információ, eltelt pár hónap.

           November 8-án azonban várakozással és vágyakozással teli szívvel indultam Tahiba, a Szív Lelkiség Központba. Az ott tartózkodás minden részletére figyeltek a szervezők, hogy földi kényelmünk semmilyen szempontból ne szenvedjen hiányt; ki hány ágyas szobában szeretne elcsendesedni, milyen étrendet szeretne, stb.

     Az első esti bemutatkozás során néhányan még feszengve mondták el, hogy mi indította őket erre a pár napra. Azonban ahogy teltek az órák, napok, a SZERETET bensőségességében egyre jobban megnyíltak a szívek, s a nyelvek is egyre inkább szólásra jelentkeztek.

     Nagyszerű előadásokat hallottunk, betekintést nyertünk gondokkal, problémákkal teli emberi sorsokba. Egy azonban mindenki életében azonos volt. A kiutat, a megoldást a terhek könnyebb hordozásában az Úr segítette. Hozzá kellett fordulni, kérni a segítségét, s Ő mindig, mindenhol jelen volt és kivezetett mindenkit a lelki mélypontokból. Csodálatos volt hallani, hogyan munkálkodik az Úr a Szentlélek erejével mindannyiunk életében. Sokszor nem is értem azokat, akik nem hívők, hogy annak ellenére, hogy az Urat fizikailag nem látjuk, munkálkodása ebben a gyönyörű világban teljesen nyilvánvaló! Miért nem veszik észre? Mennyire igaz: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.” (Ján 20, 29)

     Az előadók, s a kiscsoportos beszélgetések témáiban megszólalók életében is mind-mind megtalálható a Gondviselés, mellyel Atyánk az Ő végtelen szeretetével próbál minket egyre teljesebb, tartalmasabb, tündöklőbb élet felé egyengetni. Csak kell, hogy fülünk legyen a hallásra, s meghalljuk hívó szavát! „Akinek van füle, hallja meg!” (Mt 13,9)

     Zoltán és Zsolt atya olyannyira jó pásztorként vezették a cursillós kis nyájat, hogy mindenki óhajtást érzett szívében a velük való négyszemközti beszélgetésre. A szent gyónásnál letehettük náluk lelki terheinket, így folytathattuk utunkat Krisztus felé, egy ideig megszabadulva és megkönnyebbülve a bennünket lehúzó súlyoktól.

A folyosói kis beszélgetések, az étkezések hangulata és vidámsága kifejezetten oldott légkörről tanúskodott. Így, ha netán valaki nem hívőként betévedt volna a Lelkiség Központba, elismerte volna, hogy a hívők, a lelki gyakorlatos emberek nincsenek „elvarázsolva”. Igazi hús-vér emberek telis-tele jó érzésekkel, szeretettel, s valahol irigylésre méltóak, mert van egy olyan értékrendjük és olyan kapaszkodójuk Krisztus személyében, aki a lehetetlennek tűnő helyzetekben is reményt, vigasztalást, erőt ad.

     A kiscsoportos beszélgetések témái igazán jól megmozgatták a lelkiismeretünket is. Magunk számára szembesülhettünk azzal, hogy hogyan is áll a mi hitéletünk. Mi mindent teszek meg, vagy mulasztok el az útkeresésem során. A szépség számomra abban mutatkozott meg, hogy nem azzal dicsekedtünk, milyen pozitívumokat tudunk felsorolni magunkról, hanem nyíltan bevallottuk hiányosságainkat.

               A nap témáiról szóló közös esti beszélgetések azt a konklúziót közvetítették felénk, hogy keresők vagyunk az élet útján, de világos számunkra, hogy KRISZTUSBAN, KRISZTUSSAL, KRISZTUSÉRT, KRISZTUSHOZ HASONLÓAN kell járnunk. Ahhoz, hogy minél több emberhez elvigyük az örömhírt, hogy soha nincs semmi sem veszve, minden helyzetből fel lehet állni, kezet kell nyújtanunk a másik ember felé, odahajolni hozzá, s a szeretetben feloldva szíve keménységét, mutassuk meg számára a kivezető utat – természetesen KRISZTUSSAL. Sokszor magunk is támaszra szorulunk, ezért kell kisebb közösségekben tovább éltetni a tüzet a szívünkben, hogy a megsokszorozott szeretetből és erőből mindig tudjunk magunk is meríteni.

     A földi élvezetekhez,  mely alatt az étkezéseket értem, a központ dolgozói szívüket is beletették a mindennapi falatokba, s kedvességükért ezúton is hálásak vagyunk. A lelki táplálékon túl a könyvespolcokon szemezgethettünk jobbnál jobb útravaló írások közül.

     S a meglepetések…amelyekről nem beszél(het)ek, de annyit mondhatok, hogy rengeteg örömkönnyet csaltak a szemünkbe. Ezek az apró, de lényegében és mélységében hatalmas kiegészítői a cursillónak! Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni! A szeretet olyan finom és lágy húrjait pendítette meg szívünknek, hogyha ezekre a pontjaira gondolok a három napos együttlétünknek, önkéntelenül is mosolyra nyílik a szám és most is fel kell itatnom a szemembe szökő könnyeket.

      Lelki feltöltődésünk, mellyel bőségesen gazdagítottak bennünket, a szervezők hatalmas munkájának köszönhető. Azonban úgy gondolom, hogy ők annak ellenére, hogy sok szabadidejüket, energiájukat lekötötte, mégsem teherként élik meg, hanem szolgálatnak, mert „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”(Mt 11, 29-30).

     Mielőtt leültem megírni gondolataimat a cursillóról, kinyitottam a Szentírást. Az Úr üzenete így szólt: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Ján 20, 21). A cursillo összefoglalása: hirdessük Isten igéjét, tegyünk tanúságot Krisztus mellett! „Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek! Minden, amit tesztek, szeretetben történjék!” (1Kor 16, 13-14)

DE COLORES!

94. férfi cursillo: Partali Zoltán és Máté Karcsi élményei (2018-11-26)

Cursillo a Cursillóért munkatársképző: 2 élménybeszámoló (2018-11-26)

Mit jelent nekem a vasárnapi mise a cursillóban? (2018-06-26)

Gondolatok a 2018 május 25-27-i Tahi mélyítő lelkigyakorlatról (2018-05-30)

93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11 (2018-02-27)

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)