93. férfi Cursillo Tahi 2018 02 8-11

2018-02-27 11:02:12 -

Számomra a lelkigyakorlat, a Cursillo nem Tahiban kezdődött. Már jóval korábban, mikor ismerőseim szeretettel ajánlották, hogy jelentkezzek, vegyem ki részem, erősödjek. Még inkább akkor, ahogy felismertem: mennem kell s erőt és áldást kaptam ottlétemhez.
Most is indulnék, ha lehetne.
Ajándékaim, melyekben részesültem, minden vágyam és elképzelésem meghaladták, Isten bőkezűen mért és hiszem: bizalommal volt irántam. A Lélek áradását éltem meg csodaként,

Krisztus felénk való végtelen szeretete sugárzott ki minden társamból, az atyák előadásaiból, a tanúságtételekből. A szervezők Isten lelkétől való erővel és szívvel végezték szolgálatukat, olyan következetesen, odaadóan, melyet életemben még nem tapasztaltam meg.

Számat tátottam: a negyven férfi tökéletesen együtt mozdult, együtt tett egymásért, fegyelmezetten ha kellett, csöndben. Ha kellett humorral tele... 

Hála volt bennem a minket szerelmesen szerető Isten felé az ottlétemért, kis hitem erősödéséért. 

Öröm és megerősítés volt számomra: hogy érettnek látszó férfiakat láttam sírni, kitárva lelküket, belsőjüket, megmutatni valós énjüket, mások épülésére is. 

A feladatok, a munka, az egymást segítés újra megerősítette bennem: nem tejbetöknek vagyok a világon, feladatom van, minthogy ezt láttam mindenkiben. Erőt és bátorságot nyújtott tenyerén az Isten; vigyük Szeretetének hírét, ne álljunk meg. 

Fontos üzenet számomra: ne csak gyorsan tankoljak fel a Lélekből, hanem erősödjek és küzdjek minden percben, s osszam meg másokkal, amit kapok!

Azóta is tanúságot teszek emberi kapcsolataimban a kapott Kegyelmekről, a Szeretetről, épülésemről, boldogságomról​, élményeimről.

Kecskeméti kiscsoportunkat szervezzük.

Dicsőség a bennünket végtelenül és örökké szerető Istennek és  fiának, a mi urunknak Jézus Krisztusnak!

De Colores!

Bruncsák András

Kecskemét, 2018 február 20.

Kegyelem és Hit

Húsz évvel ezelőtt tapasztaltam meg azt, hogy milyen az, amikor valaki egy lelkigyakorlat után még mélyebben hisz, megértőbb, jobban szeret és sorolhatnám tovább mindazt, ami a teljes boldogság és Isten kegyelme felé vezet. Akkor kamasz fejjel nem értettem meg mindezt a felhőtlen boldogságot és óriási fordulatot, de miután részt vettem a 93-ik férfi cursillón elmondhatom, hogy Istennek terve van velem is és számít rám és Ő mindig ott volt mellettem és a tenyerébe hordozott csak én sokszor elfordultam tőle.

Az ember mindig keresi a boldogságot és sajnos nagyon sokszor rossz helyen teszi. Úgy gondolja, hogyha elér valamit, amit kitűz célként, akkor boldog lesz örökre. Én is azt hittem, hogy a boldogság az magától jön és nekem csak az a dolgom, hogy a célokat elérjem. Ezeket a célokat én többé-kevésbé elértem és boldog is voltam, de valami mindig hiányzott, valami megmagyarázhatatlan vágy valami iránt mindig ott volt bennem. Aztán jöttek a gondok és én, aki mindig kiegyensúlyozottnak, erősnek mutattam magam (nehogy már gyengének és elesettnek lássanak, meg érzékenynek) megrogyottam.

Ekkor találkoztam Isten kegyelmével és Ő irányított a Cursillóra, Tahiba, a Szív Lelkiségi Központba, ahol olyan emberekkel találkoztam, akiket Isten azért küldött oda, hogy megmutassák nekem mi is az élet értelme, mi emberek kik vagyunk, miért/ki által vagyunk a földön és mi az életünk célja. És ezek az emberek, akiket azelőtt én sosem láttam, szerettek engem, imádkoztak értem, bíztak bennem, hittek bennem és őszinte volt minden szavuk, mosolyuk és ölelésük. Mai napig hálás vagyok, és az leszek életem végéig Istennek, hogy akkor is fogta a kezem és vezetett, amikor én elengedtem az Ő kezét.

Mivel a szüleim ajánlották, tudtam, hogy jó helyre megyek, hogy erősödjek a hitemben és tudjam Istenre bízni az életem, de amit Tahiban kaptam, azt az élményt nem lehet szavakba önteni, azt át kell élni és meg kall tapasztalni mindenkinek. Az Isten a Cursillo által megtanít szeretni, megtanít adni, megtanít érzékenynek, együtt érzőnek, őszintének és barátnak lenni, kegyelmet ad és hitet és engem még megtanított boldognak lenni.

Amióta hazajöttem nem csak ’’megyek a templomba’’ hanem lélekben is ott vagyok és hallgatom, ahogy Isten szól hozzánk. A feleségemmel együtt imádkozunk magunkért, szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, betegekért és minden cursillósért, mert legalábbis szerintem valakiért imádkozni az egyik legnemesebb dolog a világon.

És élem az örök negyedik napot és Isten is számíthat rám.

De Colores!

Tifán Botond

Székelyvarság

Cursillón voltunk - 95. Női Cursillo - 2017. augusztus, Tahi (2017-09-19)

Fatimai különkiadás élménybeszámolókkal (2017-07-01)

III. CURSILLÓS MARATONVÁLTÓ (2017-06-14)

Cursillo a Cursillóért (2017-06-01)

FATIMA (2017-05-13)

Erdő Péter Bíboros atya Gillyén Elemérnek Szent Adalbert díjat adott Esztergomban (2017-05-01)

MÉLYÍTŐN VOLTUNK TAHIBAN (2017-04-03)

„…igen, Isten valóban szeret engem” (2017-01-16)

Jézus szövetségese lettem (2016-10-20)

„Bátorság, kelj föl, téged hív!” (2016-10-12)

II. Cursillós maratonváltó (2016-10-12)

Beszámolók a 91. női cursillóról (2016-07-07)

Az igaz ember - Szent József (2016-07-04)

Cursillósok a K&H mozdulj! maratonváltón (2016-06-16)

A 6. Szeged-csanádi egyházmegyei női cursillóról (2016-05-10)

Cursillón voltam (2016-03-02)

Kegyelemben úszva (2016-03-01)

Krisztus 37 arca (2016-03-01)

A 90. női cursillo, ami nekem „A cursillo” volt (2016-02-29)

Egy pomázi cursillós lelkinapról (2016-02-27)

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség! (2015-12-09)

„Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem” (2015-12-09)

A 89. női cursillóról (2015-12-02)

Az első cigány cursillóról (2015-11-21)

Átszakadt a gát (2015-10-29)